HISTORIA - III. Felsőőrség

Felsõõrség

Felsőőrség, Felsőőr vidéke, avagy a Felsőőri népsziget… legenda a távoli múltból, a történeti Vas vármegye Rábán túli területe, az Árpád-kori gyepű ősi vidéke. Felsőőrség, e fülnek kedves kifejezés, dal, kép, a Pinka árgyilus-völgyében fennmaradt magyar településcsoport, nyelvsziget neve.

A XX. sz. elején Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget és Vasjobbágyi községek tartoztak még hozzá. Mára csak emlék, olykor megfakult kép… Egykor határbiztosító székely-magyar lakosságú települések hosszú sora kísérte a Rábán túli országszélt. Hősök, elődök, álmodók és őrzők… Erre vallanak az Őr-, Őri- összetételű, Lő-, Lövő tagú, és a Szem, Szemes, Kolozs településnevek is.

Jelentékeny vasfeldolgozó-szolgáltató népessége volt, amire az okleveles nyomokon túl régészeti leletek, valamint ódon helynévi adatok alapján lehet következtetni: Vasverőszék, Németciklény, Eisenzicken.  „A települést 1352-ben "Wosuereuzek" néven említik először. Neve is mutatja eredetileg vasmunkások települése volt, akik a közeli hegyekben bányászott barnavasérc feldolgozásával foglalkoztak. Vasfeldolgozást valószínűleg itt már a rómaiak előtt a kelták is folytattak, akiknek az i.e. 1. századtól a közeli Velem-Szentviden fontos erődített városuk állt, de ez a tevékenység kapcsolja ide a vasi Tömördöt is.” Tömörd, magyar falu az Ablánc patak völgyi salakhalmokkal...

A vidék egykor ős-székely lakosságában az Árpád-kor végétől; szinte a semmiből, növekvő arányban bukkantak fel az osztrák területről beköltözők. A hódoltság alatt őrlő hadjáratok alaposan megtizedelték a középkori lakosságot. Felsőőrség lakóinak magyar száma a határőrelemek szabadalmainak megvonása, korlátozása miatt is csökkent. A németek mellett a török elől menekülő horvátok is szívesen telepedtek a Pinka partjára.

A reformáció során részben az evangélikus, részben a református irányzatokhoz kapcsolódtak az itt élők. Mint kiváltságos közösséget, az ellenreformáció kevéssé tudta megközelíteni, bár ma is vannak római katolikus lakosai is.

Közösségeik struktúráját, mentalitásukat, életképességüket az egykori territoriális kisnemesi jelleg, az önállóságban gondolkodni tudás befolyásolta, alakította. Gazdálkodásuk  sajátos,  csak az Alpok menti környezetben alakult ki, jelentékeny állattartásuk mellett a nem elhanyagolható irtásos szántóművelést fejlesztettek ki.

t

Aki ma Felsőőrre indul, egy zsongó, lendületes, ifjú városnak hiheti az Oberwart táblával vendégét fogadó települést. Mert Felsőőr az elmúlt időszakban, szándékának megfelelően, világvárossá változtatta arcát. Az autópálya tőszomszédságában, a forgalmas pláza zsongásával üdvözöl immár, a hely, ahol shoppingol és szórakozhat a nagyérdemű…

A Felsőőrség, Felsőőr története a magyar honfoglalás korával kezdődött, amikor ez a terület a Magyar Kárpát Haza nyugati határvédelmi rendszerének része lett. A magyarok ősi szokás szerint a határvidékekre ún. csatlakozott törzseket telepítettek. Így az itt alapított határőr-település első lakossága minden bizonnyal székely eredetű volt. E legenda erőt és hitet adott, ad ma is az őrzőknek.

Kiváltságait királyaink többször megerősítették. A hagyomány szerint az ősi település eredetileg Felsőőr mai helyétől 3 km-re északnyugatra feküdt. Ezt az ősi települést IV. László királynak az osztrák herceg ellen vívott hadjárata során pusztíthatták el.

Felsőőrt 1327-ben "Superior Eör" néven említik először abban az oklevélben, melyet Károly Róbert király adatott ki. Ez az írás az Újvár és Borostyánkő várak között élő és harcoló királyi őröket (spiculatores nostri) megerősíti a régi (IV. Béla, V. István és IV. László) királyok idejében élvezett kiváltságaikban. Ugyanakkor az országos nemesek közé is sorozza őket és részükre külön „őrnagyságot” (az átiratban: eörnaghsag) szervez.

Az oklevél értelmében az őrnagyukká kinevezett Felső-őri (Péter fiának) Miklós ispánnak előírja, hogy szorgalmatosan gyűjtse össze e nemes őröket régi lakóhelyükön, kijelölt határaikat a szomszédosok határaitól különítse el, s hitük szerint őrizze és tartsa meg őket régi szabadságukban, tisztességükben.

Felsőőr város Szent János evangélista tiszteletére szentelt temploma az írások szerint 1350-ben már állt. Évtizedekkel később a templomot - buzgón imádkozva -, már Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

Az oklevelek szerint a település 1427-ben Németújvár, (Güssing), 1441-ben Kőszeg, 1496-ban pedig Vasvörösvár (Rotenturm an der Pinka) uradalmához tartozott. Már a XV. században ismeretesek név szerint is  közbirtokos nemesi családjai (1436-ból az Őri, 1455-ből a felső-őri Ördög és Jakab, 1479-ből és 1499-ből a felső-őri Nagy, 1482-ből a felső-őri Gedöcs családok). Felsőőr a középkorban vám és királyi harmincad szedő hely is volt.

        1527-ben I. Ferdinánd király a hagyományok szerint Felsőőrt a Batthyányaknak adta. Már a XVI. század első felében jelentős számú horvát lakosság települt le itt. 1529-ben a Bécs ostromából visszavonuló török csapatok égették fel, majd 1532-ben feldúlta a Kőszeg várát ostromló török sereg tatár segédhada is.

1580 körül lakossága a birtokos Batthyány Boldizsár ösztönzésére a protestáns hitre tért át. Katolikus plébániáját csak 1673-ban alapíthatták újra. A Nagyboldogasszony templom a reformátusok kezére került.

1605-ben Bocskai István, majd 1619 – 1621-ben Bethlen Gábor oldalán harcoltak lakói. Az 1606-os, Bocskai által kierőszakolt bécsi béke biztosította a protestáns nemesek, a szabad városok és a végváriak vallásszabadságát, és a magyarországi rendek jogait…

1663. november 1-jén, Mindenszentek napján (!) Tormássy Péter vasvári prépost 500 német katonával rohanta le Felsőőrt, a református főtisztelendőt és a tanítóját elűzte és a lelkészséget lerombolta, a nemesek házaiba törve, azokat minden javaiból kifosztá, a község esküdtjeit pedig ruháiktól megfosztva, szakálluknál fogva meghurczoltatta s végül elzáratá őket. Végül 1683-ban a Bécs ellen vonuló török hadak rabolták ki…

A település 1697-ben 1013 református, 126 katolikus és 26 evangélikus családot tartott nyilván.  A XVII. század folyamán jelentős számú zsidó család telepedhetett ide. 1705-ben lakossága a kurucok mellé állt. 1706. február 15-én Heister tábornok labanc csapatai ezért megtorlásul feldúlták és kirabolták.

Csakis 1774-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt, jutott az itteni református gyülekezet ismét azon helyzetbe, hogy magának új templomot építtethetett; amely mai napig is fennáll. Evangélikus egyházát 1792-ben alapították. A XVIII. és XIX. században vándorló cigányok, majd újabb zsidók telepedtek le itt, de zsinagógájuk csak 1902-ben épülhetett fel. Újabb harcok jöttek; 1809-ben Napóleon csapatai fosztogattak. 1841-ben, hosszú várakozás után végre vásártartási jogot kapott. Különösen az ide felhajtatni szokott rendkívüli szép tenyészmarha - állomány az, ami a külföldieket e vásárokra vonzotta.

1848-ban lakói a szabadságharc mellé álltak, ám így nem vonult el veszélyek nélkül az 1848-49-iki szabadságharc vihara sem a város felett. Az előretört osztrákok ugyanis 20,000 forint hadi sarcot vetettek a városra azért, mert a lakosság egy Ausztriából ide menekült huszár-csapat segítségével egy erre vonuló horvát-csapatot megrohanva, azok közül sokat leölt. Csupán a nemrég elhunyt gróf Erdődy István főlovászmester segélyével és közbenjárásával kerülhette ki a város a teljes felégettetést.

1883-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1888-ban megnyílt a Szombathely–Pinkafő-vasútvonal, melynek Felsőőr az egyik állomása lett. Az osztrák területekkel a vasúti összeköttetés csak Trianon után, 1925-ben jött létre.

1910-ben 3912 lakosából 3039 magyar és 842 német volt. Az I. világháborúban az itteni férfiak főként a 83. honvéd gyalogezredben szolgáltak, az háborúban 150 felsőőri esett el. Emléküket a város főterén látható magyar emlékmű őrzi, PRO PATRIA felirattal.

A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. A trianoni diktátum Felsőőrt – hangoztatott és kitartó magyar többsége ellenére -  a háborúban éppúgy vesztes Ausztriának ítélte. Ebbe a lakosság többsége nem nyugodhatott bele.

1921. október 4-én itt kiáltotta ki vitéz Tótprónai és Blatniczai  Prónay Pál huszár alezredes úr, a Jászkun Huszárezred és a Rongyos Gárda parancsnoka a Lajtabánságot, amelynek Felsőőr a fővárosa lett. Lajtabánság dicsősége sajnos csak néhány hétig élt és november 26-án a település osztrák fennhatóság alá került.

1939-ben Felsőőr - Oberwart városi rangot kapott. A várost 1945. március 29-én foglalta el a Vörös Hadsereg, és tíz esztendőn át megszállva tartotta… 2001-ben 6696 lakosából 4889 német, 1169 magyar, 233 horvát, 84 cigány volt. A település ősi része, a Felszeg még ma is magyar többségű. Lakói magyarul beszélni, gondolkozni tudó osztrákok…

t

Európában 1920 óta mi magyarok lettünk a legnagyobb számú kisebbség. Ez a kifejezés „kisebbség”  persze pontatlan kifejezés, azért mert a magyar jelenlét egy egységes tömb, és semmi kétség a felől, hogy a Kárpát-medencében még most is többségben van. Fontos tudnunk, hogy nem a magyarok vándoroltak és telepedtek be idegen területekre, hanem szomszédos népek jöttek a Kárpát-medencébe, menekülve elnyomóik elől, segítséget kérve tőlünk. Bármennyire is fáj, az nem elég, hogy szám szerint kimutassák azt, hogy az utód-államokban kisebbségben vagyunk az „uralkodó” néppel szemben. Ez tudománytalan bár igen divatos megállapítás! Meg kell vizsgálni az okot és az okozatokat, hogy miért, milyen körülmények miatt lettünk kisebbség, ma népcsoport az ősi Felsőőrségben! Nem a „hibást”, az okokat, okozatokat kell keresni!

Sajnos az EU történetírásában, felfogásában, rendjében a történelmet nem tárgyilagosan, a pragmatikus történelemírás egységének alkalmazása szerint tanítják, hanem a különböző országok saját érdekeltségű, egyirányú magyarázatot adnak. Teljesen figyelmen kívül hagyják a hun, avar, magyar 1500 éves ittlétet. Csak német és szláv jelenlétről értekeznek. A szándékoltan tétlen Magyar Tudományos Akadémia mind ez ideig nem jelentetett meg egyetlen tanulmányt sem, amely kijavítaná ezt a hibás, szándékosan elferdített történelemtanítást.

t

A múlt csorbítása, tudatos megváltoztatása semmit nem változtat a jövőn. Zárt egésze ugyanakkor gyanakvást, irigységet és szinte állandó ellentmondást kavar az egymás portáin élő népek közt… Mi, magyarok csak akkor érthetjük meg, miért osztrákok a Burgenlandban élő magyarok, ha különbséget tudunk tenni a történelmietlen sértettségi érzés és a számukra létbiztonságot jelentő jelen helyzet között. ( Jó példa e helyzet megoldhatatlan voltára a 2010-es esztendő októberében lezajlott felsőőri Lajtabánság megemlékezés, mely bár felesleges indulatokat gerjesztett, nem érhette el a célját, úgyszólván teljes helyi érdektelenségbe zuhant… )

Végül egy népmesébe illő adalék: Kr. u. 900-ban, Dunántúl visszafoglalása után, Burgenland állandó része lett a Kárpát Magyar hazának. Az agyonhallgatott, pozsonyi 907-es, bajorok fölötti dicsőséges győzelmünk után Árpád az ország határát a hun és avar határral egybeeső Enns folyónál jelölte ki. Ez időben a jelenlegi Stájer terület magyar uralom alá került. Ez azt jelentette, hogy a politikai határ az Enns folyó volt, a tényleges magyar határ pedig az Inn folyó. A magyar népmesék szerint az Enns határon túl eső Felső-Ausztria területe „Óperencia” (ober Enns). És a történetírók minden buzgalma ellenére született ódon néphagyományt visszamenőleg átírni, nehézkes és felesleges mutatvány!

A trianoni csonkításkor Felsőőrség és a Pinkavidék Ausztriához került. Az itteni városok – így Felsőőr eredeti lakosai magyar őrök családjából kerültek ki, már a kis bajor őrgrófság alakulása előtt.

Ha vesszük azt a fáradságot, hogy belepillantunk a XI. századtól a XIX. századi európai államok Angliában kiadott térképébe, azt látjuk, hogy hazánk nyugati határa a Lajta, Lapincs és a Rozália hegynél húzódik. E térképek szerint, az Őrvidék sohasem volt egy független egység. Mindig Magyarország szerves része lehetett, Pannóniának a nyugati szegélye.

IV. Béla magyar király a szürke darut tette Felsőőr pajzsába, mint a figyelés, éberség szimbólumát. Az őrségi családtagok lakói a területet borító ősi erdőségek irtásával tisztították meg a térséget ahhoz, hogy megtelepedhessenek. Ez a bizonyítéka, hogy ők voltak az első telepesek, hiszen szűzföldeket vettek birtokukba.

Felsőőrt a legősibb magyar földnek tekinthetjük, akác, eperfa, fenyő és gyümölcsfák szegélyezik egyenes útjaikat. A vasúti kőtábla és távolság jelzései még mindig Szombathelytől jelzik a távolságot. A Pinka folyó posványos, közlekedésre nehézkes, ezért Nyugat elleni gátként használták őseink.

Vas vármegye stratégiai szempontból fontos terület volt, mert az Alsóőr és Felsőőr közötti területet egy nagyon sűrű erdő borította. Ez az erdő egy évezreden át fenntartotta a nyugat felől érkező támadókat. A török hódoltság idején majdnem kihalt a magyar nyelv, azonban az építkezési stílus megmaradt.

Felszegen (ma Füöszög) található az egyetlen református templom, amely egykori magyar jelenlétről tanúskodik, s mert a protestánsokat egykor üldözték Ausztriában, ezért templomokat sem építhettek. Az ősi magyar települések „szegek”-re, „szögek”-re voltak osztva. Felszeg település nevében, megtaláljuk az ősi magyar kifejezési formát. Ausztriában még most is sok hasonló név fordul elő, mint: Pinkaszer, Cigányszer, Alszeg, Felszeg és Középszeg.  E legősibb magyar neveket már csak a mostani Burgenland területén találjuk.

Látható, hogy a település eredetileg magyar volt, és erről meggyőződhetünk még akkor is, ha nem volna magyar nevük, mert Alsóőr, Felsőőr házainak díszítési stílusa magyar, és az utcák tervezése is a törzsi sátorozás nyomait viseli.

A lépten nyomon fellelhető magyarság szép, élő példája a református gyülekezet, Gúthy László főtisztelendő úr, egész Ausztria Landessuperintendense szolgálatával és példaadó vezetésével.

A Füöszög éke a református templom. Vasárnaponként kapuja előtt zajlik a helyi magyarság kokettáló, diskuráló együttléte, s a templomban kéthetente – második és negyedik vasárnapon, fél kilenctől – zajló Istentisztelet soha nem öncélú Szentírás magyarázat, inkább bíztatás és erő, a megmaradni akarás szép példázata.

Gúthy László lelkész két évtizede dolgozik és él a Füöszögben. A ma mintegy 1400 tagot számláló felsőőri református gyülekezet a legrégebbi protestáns gyülekezet a mai Ausztria területén. Jelenlétük, lelkiségük meghatározza Felsőőr közelmúltját és minden bizonnyal jövőjét is.

A magyar nyelvű népszínmű-előadások Felsőőrön több évtizedes hagyományra tekintenek vissza. Az első színdarabokat a XX. század első évtizedeiben mutatták be a közösség nagy örömére. A háborús időkben megszakadt ugyan ez a hagyomány, de 1973-óta ismét rendszeresen láthat magyar darabokat a közönség a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör, - Felsőőr egyik legrégebbi egyesülete - előadásában.

Az 1973 óta évente vagy kétévente egy-egy színdarabot műsorra tűző, váltózó létszámú amatőr színészgárda az elmúlt csaknem húsz évhez hasonlóan az idén is Gúthy László felsőőri lelkész rendezésében mutatta be legújabb produkcióját. A három komédiából álló esten Véli Miksa Jön a kérő, Vadnai László Jó firmák és Mahovits Gyula Nem kell egy asszonynak mindent látni című darabját láthatta a közönség. A társulatban több mint húsz magyar ajkú, nagyrészt fiatal felsőőri amatőr színész szerepelt.

Gúthy László lelkész élete a szolgálaton túl tehát megjelenik a közösségi élet, a kétnyelvű gimnáziumban való oktatás, a kulturális hagyományok ápolása területén csakúgy, mint a parókiához kopogtató, jószándékú magyarok meghallgatásában és útba igazításában.

Az Istentiszteleten megjelenő honfitársainknak segít, hogy eligazodjanak az énekes könyvben, az alkalmak után szelíden vezeti végig a templomban és az öreg paplak árkádja alatt a hozzá térő vándort. Szemében mindig lakozik valami a pajkosság és a bölcselet egymástól oly távolinak tűnő kincseiből. Szavaiból szeretet, féltő gondoskodás árad, feltétlen tisztelet és tanulható szerénység.

t

Kivételes alkalmat jelentett, a 2011. esztendő februárjában megtartott ökomenikus Istentisztelet, ahol Gúthy László felsőőri református lelkész, Mezmer Ottó szigeti evangélikus lelkész és Keresztfalvy Péter alsóőri katolikus plébános közös igehirdetésén érezhettük magunkat magyarnak!

Bár az 1976. július 7-én kelt. ún. népcsoporttörvény a magyarokra is kiterjed, az őrvidéki kábeltévé-társaság a csökkenő nézettségre hivatkozva 1995-ben alaposan csökkentette a magyar nyelvű műsorokat közvetítő csatorna adásidejét. Ez érzékenyen érintette az ottani magyar közösséget, amelynek tájékozódása és nemzeti tudatának fenntartása szempontjából a magyar tévéadás jelentős szerepet játszik. A felsőőri öregek mára szinte egyetlen napi „öröme” a fogható magyar televíziók adásaiban merül ki, így sajnálatosan rossz irányokba vész tájékozottságuk. Az anyaország hírei elrettentik, olykor elgondolkoztatják őket, nem értik, hogy lehet, hogy nálunk, olykor „nagy és stabil a jólét”, „ugrik a Pannon puma”, máskor pedig éhséglázadásokat, a cigányság sorstragédiáját éli Magyarország.

Hiányzik nekik a higgadt nyugalom, a nagyobbik országrész felelőssége, hiányzik a gondoskodás, az érdeklődés. Szégyenletes látvány, amint az anyaországból érkező, kíváncsiskodó látogatók az idegenség félelmeivel felvértezve tartanak legyőzhetetlen távolságot a feléjük nyitni kész füszögiek előtt… Olykor csak hogylétük, az időjárás komiszsága, vagy éppen az unokák, gyermeke érdekelné őket, néha csak egy régesrégi recept, ételkészítési fortély, de erről lehetetlen beszélgetni a „kinek” érkezővel, akit megélhetési gondjai, munkanélkülisége és a politikai viharok praktikái nyomasztanak. Furcsa, mégis igaz, az anyaország lakói valami fényes gazdagság és pazarlás honát vélik a „sógoroknál” megtalálni, pedig az itt élő magyarok csak testvéri szeretetre, megértésre vágynak. Oktalan megnyilvánulások, a tudatlanul kívülről beavatkozó intelmek nélkül. Otthonaik, portáik, életvitelük példás rendjét szívesen átadnák, de az meg nem érdekli az ide érkező turista-magyart! A kör ezzel bezárul, marad a rabszolgasors osztrákmódra – napi tízezer feketemunkás özönlése odaátról és a sértődött büszkeség, ami itt érthetetlen.

Önálló magyar tannyelvű középiskola 1920 óta nincs Őrvidéken. A felsőlövői gimnáziumban az 1981–1982-es tanévtől magyar nyelvű tagozat, a felsőpulyai gimnáziumban az 1987–1988-as tanévtől ún. pannon osztály létesült, melyben a magyar vagy a horvát nyelvet kötelező tantárgyként oktatják. 1992-ben Felsőőrött kétnyelvű gimnázium létesült magyar és horvát tagozattal.

Az óvodák többnyire német vagy vegyes nyelvűek. Az iskolán kívüli magyar oktatás az ún. népfőiskolák keretében történik. Az ausztriai tanító- és tanárképző felsőoktatási intézményeknek nincs magyar tagozatuk.

Szépfalusi István könyve, a Lássátok, halljátok egymást!, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában 1980-ban jelent meg. Fejezete, mely Család és egyesület cím alatt íródott, az alábbi megállapítást közli:

„Számos egyesületben megfigyelhető volt az a természetes jelenség, hogy mennél nagyobb számban jártak a magyar egyesületek összejöveteleire kizárólag magyarok, annál kevesebb magyarul nem beszélő osztrák részvételével számolhattak. Ennek következtében több ausztriai magyar egyesület helyi magyar gettóvá alakult. Meggyőződésünk: magyar kultúrértékeket Ausztriában elsődlegesen osztrák környezetben, friss és szabad levegőjű helyiségben, a helyi magyar gettók kereteiből kilépve lehet igazán eredményesen terjeszteni.”

Nos, az írás megjelenése óta lehullt a vasfüggöny, megvalósult az Európai Unió, melynek előbb Ausztria, majd Magyarország is tagja lett; a kormányváltások és világnézeti tarkaságok következményeként nézetek és állásfoglalások ütköztek és változtak Magyarországon, mára a helyzet nem sokat javulhatott! A gazdasági válság, az önös érdekek előmozdulása tovább rontott az egyesületek és sajnos a családok helyzetén is.

Ilyen környezetben él és dolgozik Felsőőrött a Burgenlandi Magyar Kulúregyesület, mely „ 1968. február 26-án jött létre a burgenlandi magyar népcsoport érdekeinek képviseletére. A magyar nyelv és néphagyomány, népi és kulturális szokások, népviselet, népművészet, ének-zene-tánc megtartása, ápolása és támogatása. Magyar nyelv és kulturális tanfolyamok szervezése.”

Az egyesület mai elnöke Prof. Dipl.-Ing.Dr.techn. Josef Plank, Plank József barátom, aki az Őriszigeti otthonán és az evangélikus gyülekezeten túl minden erőfeszítésével az alapelvekhez való kötődéssel építi az egyesület jövőjét. Munkája olykor szélmalomharc, egy ország törvényeit, szellemiségét tisztelve, elfogadva, osztrákként képviseli magyar nemzetisége érdekeit, ápolva és gazdagítva hagyományait, az egyre szűkebben mért lehetőségek között. Megszólalásaiban – német nyelven igyekszik szolgálni a megfelelést és az elvárásokat, ugyanakkor kapcsolatait, elismertségét felhasználva magyarul a helyi magyarság nagyköveteként éli mindennapjait itthon és otthon egyaránt.

Munkatársaival –  akik egyben a felsőőrség nyelvőrző magyarságát is képviselik – Tölly Juliannával, Dowas Katalinnal, Liszt Evelinnel, Zsótér Írisszel és számtalan lelkes közreműködővel együtt, a Magyarországon megszokott, általános működési feltételekhez képest komoly anyagi hiányosságokkal együtt próbálnak egész értéket teremteni rendezvényekkel, képzésekkel, előadásokkal, zenével, tánccal és rendszeres kiadványaikkal az Őrség, a Napocska és az Őrvidéki Hírek megjelentetésével.

Az Őrvidék magyarsága felett megállt az idő. Az internet és a mobiltelefon korában az itt lakó magyarokhoz még mindig a kincsként kezelt, kézről kézre járó magyarországi napilapok és a televíziók viszik el a híreket. Az itt lakó emberek kezében olykor munkaeszköz látható, de sem utcán telefonáló, sem ott dohányzó, italt fogyasztó, unatkozva ténfergő emberrel nem találkoztam még…

Az utcák, terek tiszták, rendezettek, a hulladék és a megunt holmik nem kerülhetnek közterületre. Nincs a vízpartokon, parkokban csikk és üres flakon – mentalitás ez is, példaértékű.

Felsőőr legnagyobb csöndje a magyar nyelv elhallgatásában rejlik. Lassan megszokták, hogy az ide érkező magyarok német nyelvtudása olyan minimális, hogy igazán mulattató, ha az üzletek, hivatalok soraiban nem is válaszolnak magyarul – a közélet, a mindennapok nyelve német.

Különös íze, szinte zamata van a helyi hanghordozásnak, beszédstílusnak, amit az ide látogatók könnyen elsajátítanak. Wirtshaft. Ungarische mulatschág, gulasch, Piroschka és még megannyi giccses értéktelenség, az egykor virágzó, büszke magyar város turista-hívogató színei egy fakulóban lévő képeslapon. Talán még nem volna késő a segítő szándék, mely nem kér, de hittel ad! Tán van még egy évtized!